Fel tudod idézni, hogy mennyi ideig tartott a leghosszabb párkapcsolatod, a barátság, amelyik aztán véget ért, vagy melyik lakótársi viszonyod húzódott a leghosszabbra? Biztos sokaknak ismerős az érzés, hogy volt olyan pont, mikor szentül meg voltunk győződve, hogy az említett háromból, legalább kettő örökre fog tartani. Míg sokszor, sokáig igyekszünk ezeket a kapcsolatokat gondozni, ápolni, gyakran megfeledkezünk arról, hogy saját magunkkal, saját testünkkel is ápoljuk a kapcsolatunkat, hiszen ez a személy az, akivel valóban élethosszig tartó társkapcsolatban élünk. Ehhez azonban kell egy fajta nyitottság, ami dacára annak, hogy a kommunikáció életünk mindennapi része, nem mindenkire jellemző. Idegenkedünk attól, hogy saját lelki világunkkal, testünkkel szóba elegyedjünk. Sokszor nem törődünk vele, hanem természetesnek vesszük, hogy van és szolgál minket.

Talán sok mindenkinek ismerős az Abraham Maslow pszichológus által megalkotott emberi szükséglet hierarchia (Maslow- piramis). 1950-ben öt lépcsőt határoztak meg benne, míg 1986-ban kiegészítették további kettővel. Hogy is néz ki tehát ez napjainkban?